Boszorkányégetés Sátoraljaújhelyen
Egy ilyen soktemplomos városban nagyobb figyelem hullott azokra, akik a mértéktől csak egy kicsit is elhajlottak gondolkodásukban. A rontással, bájolással ártók – a maleficák – üldözése ekkor, a XVIII. században hágott a tetőfokára. A néphit szerint ők voltak azok a boszorkányok, akik különleges képességeik révén gyógyítani és rontani egyaránt tudtak. A vallomások szerint boszorkányszombatra pl. az újhelyiek a Vár-hegy melletti Kopaszkára jártak, s nem Tokajba, vagy a Gellért-hegyre. A perek nagy nyilvánosság előtt zajlottak, ahol néha 100 tanút is meghallgattak, és az ottani vallomások újabb pereket indukáltak.
Újhelyben a Borz – hegy mögött a Bodnár – völgyet nevezték ki boszorkányégető helynek, amikor Szekeres Györgyöt és Parnaka Jánosnét ott égették el. Vannak olyan 1821- ből származó jegyzőkönyvek, melyek szerint a boszorkányégetéseket a Széphalom felé vezető út mentén végezték s aki később arra járt, jelképesen gallyakat szórt az út szélére, hogy ezzel riassza el a boszorkányokat tehetségük használatától.