Scroll Top

Túra a város körül

Most a Magas-hegyi tanösvény egy szakaszát járjuk be Széphalomtól a piactérig.

Nem kis távolságot fogunk megtenni, de nem kell félni, ugyanis a túra egy-egy szakasza külön részletekben is bejárható. A túrával megpróbáljuk hegyeink közé csalogatni Sátoraljaújhely lakosságát, és persze mindenki mást, aki szeret kirándulni. Kellemes túrázást kívánunk!

Ui.: E kedvcsináló célja a navigálás, nem pedig a turisztikai értékpontok bemutatása, így a túrázóra bízzuk, hogy a nézelődésen túl hová látogat még el túrája során. Az biztos, hogy az információs táblákat érdemes elolvasni, hiszen sok-sok érdekes dolgot tudhatunk meg az adott területről.

Utunk, mint ahogy a tanösvény is, Széphalomból indul a Múzeumkert Vendéglő parkolójából. Mivel gyalog indulunk, a kerékpárút lesz a túraútvonal. Persze a széphalmi felsőrétek felé is vezet szép kilátású gyalogút, arra majd későbbi utunk során lépünk. Induljunk hát el a Kazinczy kert sarkától Sátoraljaújhely felé!

Jobb oldalon a Kossuth kertet, Széphalmot, majd a szebb időket látott rugógyár üres csarnokait elhagyva a Nyelvforgató fölött előtűnik az egykori Vezúv méretű vulkán lepusztult maradványainak legmagasabb tagja, a Magas-hegy.

Tovább haladva, szintén jobbra – a régi határátkelő kereszteződésénél egy érdekes, szabályos domb látható. Ez volt Sátoraljaújhely régi szeméttelepe. Most már inkább sárkányrepülők starthelye. Az előtte elterülő nyárfaligetből gyakran vaddisznó kondák vonulnak át az úton. A körforgalomhoz érve jobbra a Torzsás rét terül el, ahol 200 éve még boszorkányokat égettek, úgy 40 éve pedig itt rendezték a mezei futóversenyeket. Aki inkább a város felé venné az irányt, mindenképp nézzen be a világörökség részét képező Ungvár pincesorra, mely a köztemető és a zsidó temető után, kb. 300 m-re van a körforgalomtól.

Mi viszont a Torzsás mellett haladva nemsokára elérjük a Zemplén Kalandparkot. Innen kétféleképpen is eljuthatunk a tanösvény részét képező középállomásra: A kényelmesebbek felvonóval, a megrögzött túrázók pedig az aszfalt úton Rudabányácska felé tovább sétálva, majd balra a kék plusz jelzésen megmászva egy meredek kaptatót.

A középállomáson a felvonótól jobbra Most már hamisítatlan erdei túrával, a kék négyzet jelölés mentén folytatódik az út.

A kettes sípályán áthaladva balra fent a kilátó, jobbra lent a sífelvonó, a távolban pedig az – egykor még magyar – felvidék falvai láthatók.

A sípályán túl balra sziklás meredély vezet a kilátóig. Nyáron és ősszel kiváló gombázó terep, ahol a trombitagombától a vargányáig számtalan ehető faj megtalálható.

Egy erős balkanyarhoz érve jobbra Rudabányácska felé vinne az út. De mi most a balkanyart követve egy elágazáshoz érünk, ahol az alsó, jobb oldali úton a Fejedelem-forrás felé indulunk tovább.

Egy hármas elágazáshoz érve jobbra, lefelé megyünk tovább a piros jelzésen.

Hamarosan egy piros köröcske vezet bennünket balra, ahol kb. 50 m után a jobb oldali alsó úton érünk a Fejedelem-forrásokhoz.

Sajnos a források felépítménye nagyon rossz állapotban van. Aszályos időszakban mindenképp vigyünk magunkkal ivóvizet, és ne számítsunk arra, hogy majd ihatunk a források hűs vizéből! Az itt lévő információs táblák bőven adnak olvasnivalót.

Most ugyanazon az úton, melyen idejöttünk, visszamegyünk a hármas elágazáshoz, és jobbra folytatjuk az utat a piros és kék négyzet jelzésen. Hamarosan elérünk egy elágazást, ahol balra a kék háromszög jelzésen egy lankásabb, de ritkán járt útvonalon eljuthatunk a Magas-hegyi kilátóba. Előtte viszont, aki jól figyel, az út jobb oldalán megláthatja az egykori síugró sáncot, melyet már visszahódított a természet. Mi most nem mászunk fel a hegytetőre, hanem egyenesen tovább haladva elérünk a Vörös-nyereghez.

A Vörös-nyereg egy igazi gyalogturisztikai csomópont. Balra a síházhoz vezető aszfalt útra, egyenesen a Nagy-nyugodóhoz, jobbra le pedig a Körtefa-nyereghez vezet az út. A mi célunk ez utóbbi. Előtte viszont érdemes benézni a Banda-lakba, ahol találkozhatunk Kökényessy Györggyel, az egykoron vigadóként működő Banda-lak gazdájával. Bár a legtöbben almaecet készítőként ismerik, óriási tudással rendelkezik mind a természettudományok, mind az okkult tudományok terén.

Széles út vezet a Körtefa-nyereghez, ahol már sajnos nem találunk körtefát. Az út mentén szeder, málna, szamóca terem, ősszel pedig zsákszámra tobzódik a „potypinka”, avagy az ízletes tuskógomba. Az erdőgazdálkodás irtásainak köszönhetően az útról lehet látni Rudabányácskát, Széphalmot, ill. a felvidék egy részét is.

A Körtefa-nyereg szintén egy csomópont, ahonnan a Hlavati kert, ill. Rudabányácska és Kácsárd is elérhető. Az információs táblák olvasása után visszasétálunk a Vörös nyereghez.

A Vörös-nyeregnél jobbra, a kék túra útvonalát követve jutunk el a Nagy-nyugodóhoz. Ez egy hosszabb, néha unalmasnak tűnő szakasz, de hát valahogy el kell jutni „A”-ból „B”-be. Ősszel a lejtőkön tömegesen nőnek a nagy őzlábgombák, melyek rántva, vagy párizsiasan rendkívül finomak tudnak lenni.

Elérve a Nagy-nyugodót, a kereszteződésnél jobbra Rudabányácska, ill. Károlyfalva, előre pedig a Sátor-hegy lejtőihez vezet az út. Ezt a helyet is érdemes csillagtúrák kezdőpontjának választani, hiszen gyakran járt turistautak találkoznak itt. Mi most balra, a város felé vezető mélyúton lefelé folytatjuk utunkat.

Hamarosan egy táblacsokorral jelzett elágazáshoz érünk, ahol balra a Cholnoky gejzírkúp, a sokak által csak erdei játszótérnek nevezett magmadombhoz vezet az út. Oda majd egy másik túra alkalmával jutunk el. Mi tovább megyünk az egykori Várhegy üdülő, most Rákóczi tábor felé. A földútról kiérve jobbra térünk, ahol hamar meglátjuk a hátsó bejáratot.

A kapunál balra, a kerítés mentén lefelé, majd követve a kerítést jobbra lehet, hogy kissé szokatlan terep lesz, ugyanis a közműberuházásoknak köszönhetően kissé nehezen járható az út. Sebaj, megéri a kerítést követve áthámozni magunkat rajta, ugyanis az üdülő túloldali sarkához érve egy egészen más, egyben megkapó célpont vár ránk, az Újhelyi vár.

A kerítésmenti utat elhagyva szemben máris meglátjuk a Vár-hegyre vezető földutat. Itt felkapaszkodva érjük el a várhoz vezető falépcsőket. Soha ilyen kényelmesen nem lehetett feljutni a várba, ahol olyan lenyűgöző panoráma fogad, mely órákra képes itt marasztalni az embert.

A várból a hegy másik oldalán is leereszkedhetnénk, de mi most visszasétálunk a falépcsőn, és az aszfalt úton lefelé a Popelyás városrészen át – némi kerülővel – tesszük meg a majálisparkba vezető utat. Út közben a hétvégi házak rendezett világa és a tág panoráma mesés látványt nyújt. Egy erős jobbkanyarnál mi balra letérünk és egy vízszintes aszfaltúton haladunk tovább.

Az út mentén – főleg baloldalon – láthatjuk az egykori szőlőművelés maradványait, azaz az öntözővizet összegyűjtő ciszternákat és vízelvezető csatornákat. A majálisparkhoz érve jobbra, lent a völgyben egy hatalmas betonlap fedi a ciszternát. Régen itt voltak a május 1-jék, és a beton placc szolgált színpad gyanánt. Néhány lépés múlva meglátjuk a látogatóközpont épületeit, és a parkolót. Balra a várhoz vezető szervizút vezet, de mi most jobbra, a Kopaszkára sétálunk fel.

A látogató központ körüli építkezés kissé átrajzolta a felszínt, így ki-ki kereshet egy alternatív útvonalat a ciszterna felett emelkedő dombra, a Kopaszkára. Minderre csak az vállalkozzon, aki vágyik a szép panorámára. Az egykor erdők által borított, de többször is leégett Kopaszka tetejére többször is kilátót építettek, de mindig akadt olyan, aki inkább más funkciót talált a faanyagnak. Sebaj, a kilátó nélkül is csodálatos a kilátás. Érdemes a csúcson túli sziklák között eltölteni egy kis pihenőt, s közben csodálni, hogy milyen szép a világ.

A Kopaszkáról leérve jobbra megyünk tovább, és közben baloldalon erdei fenyves kíséri utunkat. Nemrég még aljnövényzet nélküli volt ez a rész, és mikor nem volt hó – többek között Homonnai Nándi bácsival – a talajt vastagon borító tűleveleken tanultunk síelni, ill. gyakran ide hozták kirándulni a tanárok a tanév végén már nehezen tanítható diáksereget.

A fenyves mellett tovább haladva jobbra tartva a köznyelven csak „mélyút”-nak nevezett szakasz az egyik legjobb szánkópálya volt úgy 40 évvel ezelőtt, amikor még hó is esett télen. Az időközben lebetonozott mélyút alján már a Május-kút útra érünk, mely bevisz a városba.

A Május-kút útról balra tartva, a víztározó épülete mellett elhaladva hamarosan az egykori Alsóturistához érünk, mely most Kossuth Turistaház névre hallgat. A képen látható teraszról hétvégeken mozifilm vetítés folyt, az étteremben nyüzsögtek a vendégek, a parkban pedig a gyermekek. A turistaház annak idején szerepelt a Másfélmillió lépés Magyarországon c. Kéktúra sorozatban is. Régen ugyanis átvezetett a hegyi Kék-túra a városon.

Kirándulásunk a Piactérnél ér véget, ahonnan egy másik túránkat indítjuk majd. Kellemes pihenést kívánunk a túra után.

Kérünk minden idetévedő túratársunkat, hogy ossza meg ezt a túránkat is, hogy minél többen ki tudjanak szakadni az egyhangú. városi mindennapokból!

Köszönjük!

Related Posts

Adatvédelmi beállítások
Amikor meglátogatja weboldalunkat, a böngészőjén keresztül információkat tárolhat bizonyos szolgáltatásoktól, általában cookie-k formájában. Itt módosíthatja adatvédelmi beállításait. Felhívjuk figyelmét, hogy bizonyos típusú sütik blokkolása hatással lehet a weboldalunk és az általunk kínált szolgáltatások élményére.