Magma túra
Most egy olyan túrán veszünk részt, mely részben a Magas-hegyi tanösvényt is érinti. Habár épített örökségek mentén is járunk, sétánk közben a panoráma, vagy éppen a lábunk előtt heverő csodálatos élet, és maga a természet szépségeit is csodálhatjuk. Túránk olyan nyúlfarknyi, hogy elég, ha innivalót viszünk az útra. Ismételjük magunkat, mikor felhívjuk a figyelmet arra, hogy nem célunk a túra nevezetességeinek részletes taglalása, hiszen az rengeteg írásfelületet igényelne. Mindössze navigálunk, és ki-ki döntse el, mit néz meg útközben. Aki többre is kíváncsi, kérhet az egyesületünktől túravezetőt, aki elmondja azokat a dolgokat is, melyek esetleg nincsenek feltüntetve az információs táblákon.
A Felsőzsólyomkán, a Magas-hegyi síházhoz vezető úton, a Zsólyomka-patak mentén indulunk fölfelé. A korláton átnézve jobbra lent az Alsózsólyomka piciny házai sorakoznak.
Az egykor kádárok lakta, majd lecsúszott népek által megtöltött völgy most csodás sétaútvonal. A mostanság gyakran kiszáradó patak kis zúgói télen jégcsapkölteményeket írnak a kőgátakra – jaj, ez de szépen lett megírva! A védett sziklafalak apró pincéket rejtenek.
Körülbelül a Berg Panzióval egyvonalban jobbra lent egy sík terep látható, mely kb. 40 éve még kicsiny tó volt, melynek vízmélysége elérte az egy métert is. A sziklafalban még látszik egy régi barlang bejáratának felső íve. Figyelem! Az információs táblákat érdemes elolvasni – addig is pihen az ember.
Míg a nagy világ igyekszik elmosni a vallások közötti különbséget, itt akadnak még olyanok, akik harcolnak azért, hogy Magyarország megmaradjon kereszténynek. A közadakozásból állított kegyhelyen csak úgy, „szabálytalanul” is imádkozhatunk szeretteinkért, barátainkért és hazánkért.
Nemsokára elérünk egy elágazáshoz. Jobbra, a Zsólyomkai pincesor, fölfelé pedig a Magyar Kálváriára, ill. a Magas-hegyi síházhoz (kalandpark középállomás) vezet az út. A pincesor kihagyhatatlan látvány. Ha a Longban Matula bácsit kerestük, itt Jancsi és Juliska lehet a kutatás célpontja. A mesebeli völgy jobbra egy ormótlannak tűnő épülettel kezdődik, mely régen közfürdő volt, s mint ilyen örömszerzési feladatokat is ellátott.
Visszatérünk az elágazáshoz, és megindulunk a túra legkeményebb emelkedőjén. A meredek tetején a Nagy-Magyarországot stilizáló terméskővel kezdődő macskaköves úton elindulunk a Magyar Kálvária sétányán. Ide csak az jöjjön utánunk, aki átérzi a magyarság ellen végrehajtott égbekiáltóan gonosz cselekedet, a trianoni diktátum jelentőségét. Először a Magyar Kálvária kapuja – mellette az egykori kőbánya szikláival – majd a kilátó és a Turul szobor, aztán a stációk következnek. Vándor! Ne rohanj! Szemléld a tájat, a gyönyörű kilátást, és olvasd el mind a 14 stáción a táblaüzeneteket, és úgy érkezz meg a Szár-hegy tetejére, hogy legalább egy kicsit sírsz belül!
A Szár-hegy fennsíkján, a 100. országzászló emelvényén Felvidék felé fordulva el szoktuk énekelni a Magyar Himnuszt, és elmondjuk a rövid fohászt, mely a lépcsővel szemben a talapzaton áll. A fennsík túlsó végén a Szent István kápolna festői látképe igazi szakrális hely érzetét kelti – mint ahogy az is.
A kápolna mögött épített kilátó állványra állva lenyűgöző látvány fogad. Az egykori vulkán hét hegy ölelte kalderája hosszú percekig – ha nem órákig – képes marasztalni. Látszik innen az a hely, ahová utunk is vezet egy kék háromszöggel is jelölt, keskeny ösvényen, melyet sokszor kidőlt fák kereszteznek. Légy óvatos, és megfontolt, hogy épségben végig menj e rövid, de annál meredekebb szakaszon!
„Két út van előttem”! Jobbra lefelé a Veresföldre vezet az út, mely becsatlakozik a Magas-hegyre vezető aszfaltútba. Mi viszont balra fordulunk, és néhány méter után egy magányos tölgybe botlunk. A tölgy keleti oldalán lévő kis szentély egy szomorú eseményre emlékeztet, melyről a túravezetők bővebben is mesélnek. A fa után tovább haladva a Május-kút völgyébe érhetünk, de mi most jobbra indulunk tovább a kék háromszög jelzésen, hogy elérjünk túránk céljához, a Cholnoky gejzírkúphoz.
Ha van rá energia, itt érdemes felkapaszkodni a baloldali meredélyen, melynek tetején egy kis sziklaorom található, ahonnan lelátni a Május-kút patak völgyére.
Egykoron még városi majálist is rendeztek, a nem mai gyerekek számára csak Erdei játszótér néven ismert tisztáson, melyet mára csaknem teljesen visszahódított a növényzet. Nagyon erős szakrális energiák érezhetők itt, mely lehet, hogy a pármillió évvel ezelőtt a mélyben fortyogó, de mára már megszilárdult magmának köszönhető.
A tábla elolvasása és némi pihenő után továbbmegyünk fölfelé a kék háromszög útvonalán. Lesz egy meredekebb szakasz, de oly rövid, hogy vétek lenne megállni pihenni, még mielőtt elérjük a Kéktúra ösvényét. Az elágazásban általunk csak „káosztáblának” nevezett irányjelző Bábel tornyával nem kell törődni! Elég, ha tudjuk, hogy jobbra a Nagy-nyugodó nyereghez visz az út – melyet érintettünk már a Magas-hegyi tanösvény túránkon – balra pedig egy sokak számára már ismerős ösvény, melyen most elindulunk lefelé.
Útközben itt-ott szépen látszik a Magyar Kálvária, tetején a kápolnával, de érdemes körülnézni közvetlenül az út mellett is. Baloldalon egy mesébe illő elhagyott vályogház hirdeti a régmúlt idők emlékét. Végül a már jól ismert sorompónál jobbra a Várhegy Üdülő felé indulhatnánk, de mi most visszasétálunk a városba a Május-kút úton. Szemben az a dombocska látható, melyre még a magányos tölgy után említettük meg a felmászás lehetőségét.
A kertváros apró hétvégi házai között indulunk lefelé, majd egyre lejjebb érve igazi lakóházak kísérik az utat. Itt már autózúgás és kutyaugatás jelzi, hogy beértünk a városba, és túránk véget ért. Reméljük mindenki kellemesen elfáradt, és ideje, hogy megigyunk valami frissítőt. Mivel nagykorú vagyok, én, ki e sorokat írom, a sört választom. Egészségetekre!
Kérünk minden idetévedő túratársunkat, hogy ossza meg ezt a túránkat is, hogy minél többen ki tudjanak szakadni az egyhangú, városi mindennapokból!
Köszönjük!